Boldog?

Azt hiszem, nem vagyok boldog.
Nem, nem hiszem. TUDOM.
Legalábbis nem maradéktalanul.

S hogy mikor voltam az? Voltam egyáltalán? 
Talán csak pillanatokra. Esetleg percekre, órákra, ...

Nem érzem azt, amit lehetne.
Végülis azt csinálom, amit szeretnék. Nem szól bele senki. Én döntök az életem felől. Mégis hiányzik valami ....
vagy valaki.
Rossz, ha az örömödet, a bánatodat nem tudod megosztani senkivel.
Hazajövök és az üres szobák várnak.
Ez nagyon jó olykor, de az állandóságába lassan már tönkremegyek....
Szerencsére vannak körülöttem barátok, ismerősök, de nagyon hiányzik a társ.

Azonban, míg nem fogadom el így az életemet, magamat, és nem vagyok boldog, kiegyensúlyozott, hogy tudnék boldoggá tenni valaki mást, hogy adhatnám meg neki a biztos hátteret, amire vágyik?

Ez a 22-es csapdája!
S hogy ki lehet-e belőle keveredni?
Talán igen.
Muszáj!

Nem lehet ennyire elhagyni magunkat. Nem szabad!

Nem arra teremtettünk, hogy egyedül éljük le az életünket. Társas lények vagyunk.
De nem könnyű. Sőt! Bármennyi pozitív visszajelzést is kapok, nem tudok hinni benne.

S hogy mi lehet a megoldás? Talán ez: "Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk." (Pilinszky János)

boldogság

"A legtöbb ember ugyanazt az egyszerű dolgot akarja az élettől: a boldogságot. De talán éppen ez a vágyakozás, a boldogságra törekvés az, ami miatt sosem leszünk boldogok. Minél inkább törekszünk a boldogság állapotára, annál jobban összezavarodunk. Annyira, hogy már magunkra sem ismerünk. Ehelyett csak mosolygunk. Megfeszülünk, hogy olyan boldogok  legyünk, mint szeretnénk. Míg végül arcul nem csap, hogy a boldogság mindvégig előttünk volt. Nem az álmainkban, a vágyainkban, hanem az ismert, kényelmes, megszokott helyeken."

újra itt

Hihetetlen, hogy több mint egy éve nem írtam.
S hogy történt-e ennyi idő alatt valami velem?


Mondhatnám, hogy sok mindent, s azt is, hogy semmi.




Az örömhírek:
2010.05.05-én öcsi eljegyezte Zsanit! :)
2010.05.15. Hugicám (szül.:Nagy Beatrix) feleségül ment Szabihoz (Vári Szabolcs)! :) A lánybúcsú hihetetlen jól sikerült, az esküvő fantasztikus volt (bár az év legnagyobb vihara tombolt kint, mi mégis hajnal 6-ig ünnepeltük az ifjú párt).
2011.01.19-én megszületett Krizi, alias Nagy Júlia Eszter! :) Igen, ő is Eszter! Elég sokat fizettem BuTának és Sanyikának, ezért a névért! :) A tejfaksztó frenetikusan sikerült. A másnapi munkát nem kívánom senkinek, de a lényeg, hogy megindult a tej és azóta sem apadt el.


S hogy a magánéletem hogy alakult?
Azért nem volt teljesen eseménytelen, s azt sem mondhatom, hogy csupa rossz történt. Inkább azt mondom, még mindig tanulok. Tanulok magamról és feszegetem a határaimat.