Highlander:Who want's to live forever

Ismét írásra adtam a fejem.
Habár, nem én fogom kapni az irodalmi Nobel-díjat, de nem adom fel, hogy lejegyezzem gondolataimat. Remélem, magamon kívül, másnak is okozok egy kis örömet.


Sokat töprengtem azon, miért vonzódom annyira "Hegylakóhoz"! Egyre jobban érdekel a történet, és, hogy vajon igaz lehet-e. S ha igen, hogy tudja ezt egy "halandó" vagy "halhatatlan" feldolgozni? Halandóként is nehéz feldolgozni az elvesztést, a halált, egy szeretett ember hiányát. De tudjuk, hogy eljön a mi időnk is. Halhatatlanként ez még kilátástalanabb lehet. Így megértem Connor MacLeod-ot, hogy inkább elvonult a "Menedékbe" és az emlékeinek él. S aztán a végső ütközetben mégis lemond az örök létről, hogy segítse és ezzel életben tartsa Duncan MacLeod-ot. Míly dicsőséges önfeláldozás!
(Természetesen a lefejezés nem a legfelemelőbb élmény, de hát ez kell az "élethez".)

De ennél is jobban izgat nőként az örök szerelem kérdése.
Lehet-e valakit egy életen át szeretni? Lehet-e valaki annyira a részünk, hogy elvesztésével magunk is megsemmisülünk (részben vagy egészben)? Hogy szembe szállunk a világgal valakiért, aki ugyanezt megtenné értünk? Hogy feladjunk mindent és mindenkit egyvalakiért?

És persze ne feledkezzünk meg a zenéről, mely a filmeket és a sorozatot is áthatja!
Queen: Who want's to live forever!  ( http://www.youtube.com/watch?v=5L8-FTvSVxs )
Az egyik örök klasszikus, melyben annyi fájdalom és öröm, annyi érzelem van! Persze Freddie Mercury csodálatos hangja is kell ehhez!


Remélem, mindannyian megtaláljuk a párunkat, akivel boldogok lehetünk!


Csók a családnak:Esztianyu

Alexander Big

Kedves Sanyi kollégám ma elhagyta kis csapatunkat, hogy egy másik cégnél szerencsét próbáljon.
Ma volt a búcsúkocsmázás, mely 8 órán keresztül tartott és egész jól sikerült. :)

Annyira édesek a férfi kollégáim, élükön Sanyika, Tribcsi, Benkó és persze "kisfiam", hogy így befogadtak maguk közé.
Én vagyok az egyetlen csaj, aki ment/megy/menni fog (Sanyikával és Tribcsivel) vért adni, kocsmázni velük. Akivel főztek, pletykáltak, mindent megosztottak.
Nagyon sokat jelent ez nekem, és ezt ők nem is sejtik! Édesek, aranyosak és kedvesek!

(Tribcsi is felköltözött néhány emelettel feljebb, s így is nehéz a napi/heti kapcsolatot tartani, nemhogy egy várossal távolabbról!)

De megígérték, hogy nem maradnak el a közös véradások, utána a szokásos piacozás, főzés és borozgatás.
Remélem, így lesz!

Aztán, majd az is bekövetkezik, hogy egymáshoz járunk babalátogatóba! No, de ne szaladjunk ennyire előre! :)

Egyenlőre megpróbálkozom azzal a hiánnyal megbirkózni, hogy nincs többé olyan az üziben, akire ennyire felnézhetnék! ( Hiszen Sanyi csaknem fél méterrel magasabb nálam! :) )

De várnak ránk még új kalandok, új emberek, új élmények! :)

Szeretlek titeket fiúk!
Sok sikert, Sanyika! És egy nagy kalappal!

Megj. by Alexander Big: Eszter már-már tiszteletbeli fiú!
Köszi Sanci!

Az első!

Kedves Nóri barátnőm után szabadon, úgy gondoltam, én is megpróbálkozom néhány gondolatom leírásával.

Legelső alkalom, mikor írásra adtam a fejem, szintén Nórihoz kapcsolódik. Drága barátnőm lánybúcsújára készített könyv egyik szösszenetének indult, de elég jó kis írás lett belőle! ( Legalábbis szerintem! :) Ő még nem jelzett vissza. :( )

Szóval kedves Nóri, köszönet mindenért és főleg azért a sok szeretetért, örömért, boldogságért, amit a soraidon keresztül eljut minden olvasódhoz.

Na, de elég az "ömlengésből"! Most jövök én! :)

Sok-sok minden kavarog a fejembe, de valahol mégiscsak el kell kezdeni! :)

Talán egyszer lesz elég erőm, bátorságom mindent leírni, kiírni magamból.

Egyenlőre annyit, hogy már egy éve én is a szinglik táborát erősítem. Felnőtt nővé azt hiszem, az elmúlt egy évben sikerült válnom (ill. még mindig ezen az úton járok, de már látom a célt! :)).

Ennyi lenne az első!

A következő mindenképpen hosszabb lesz! :) És ezt veheti bárki fenyegetésnek!

Zárom soraimat!

Puszi, ölelés és egy hatalmas mosoly mindenkinek! :)