Kedves Sanyi kollégám ma elhagyta kis csapatunkat, hogy egy másik cégnél szerencsét próbáljon.
Ma volt a búcsúkocsmázás, mely 8 órán keresztül tartott és egész jól sikerült. :)
Annyira édesek a férfi kollégáim, élükön Sanyika, Tribcsi, Benkó és persze "kisfiam", hogy így befogadtak maguk közé.
Én vagyok az egyetlen csaj, aki ment/megy/menni fog (Sanyikával és Tribcsivel) vért adni, kocsmázni velük. Akivel főztek, pletykáltak, mindent megosztottak.
Nagyon sokat jelent ez nekem, és ezt ők nem is sejtik! Édesek, aranyosak és kedvesek!
(Tribcsi is felköltözött néhány emelettel feljebb, s így is nehéz a napi/heti kapcsolatot tartani, nemhogy egy várossal távolabbról!)
De megígérték, hogy nem maradnak el a közös véradások, utána a szokásos piacozás, főzés és borozgatás.
Remélem, így lesz!
Aztán, majd az is bekövetkezik, hogy egymáshoz járunk babalátogatóba! No, de ne szaladjunk ennyire előre! :)
Egyenlőre megpróbálkozom azzal a hiánnyal megbirkózni, hogy nincs többé olyan az üziben, akire ennyire felnézhetnék! ( Hiszen Sanyi csaknem fél méterrel magasabb nálam! :) )
De várnak ránk még új kalandok, új emberek, új élmények! :)
Szeretlek titeket fiúk!
Sok sikert, Sanyika! És egy nagy kalappal!
Megj. by Alexander Big: Eszter már-már tiszteletbeli fiú!
Köszi Sanci!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése