Hogy "Mi kell a nőnek"?
Inkább KI kell a nőnek?
Egy FÉRFI!
Igen, csupa nagybetűvel.
Sokan feszegették már ezt a témát, fantasztikus filmek is készültek már róla.
Rengeteg könny és zsepi után, még mindig ugyanaz a válasz.
A
F
É
R
F
I
Egy szerető, gondoskodó, erős, megbízható FÉRFI!
Aki a társunk, szerelmünk, szeretőnk, barátunk! A másik felünk!
De vajon mindenkinek megvan a másik fele? Vajon talákozunk vele valaha? És akkor tudni fogjuk, hogy ő az? Vagy már számtalanszor összefutottunk és mégsem éreztük? És mi van, ha nincs? Ha ez nekünk nem adatik meg? Ha egyedül kell leélnünk az életünk? Azt, hogy lehet feldolgoznunk? És meddig lehet reménykedni még?
Bár tudom, hogy "a remény hal meg utoljára", de nehéz mindig pozitívan látni a jövőt. Főként, ha sehonnan sincs visszajelzés. Vagy mégis; csak mégsem attól, akit szeretnénk.
És az a bizonyos ördögi kör! Ha azt érzed, szerethető vagy, szeretni is fognak! De amíg nem szeretnek, nehéz azt érezni, hogy szerethető lennél!
Sok sikert minden szinglinek és egyedülállónak a pártaláláshoz! Mert keresni mindenki tud, de találni csak a szerencsések!
2010. április 19., hétfő
2010. február 23., kedd
BABA bumm!
Kedves mindenki!
Örömmel tudatom, hogy 2010.02.20-án, szombaton 20:03-kor 2600 grammal és 51 cm-rel megszületett Budavári Beatrix és Budavári Tamás első gyermeke, BUDAVÁRI ESZTER SÁRA!
Örömmel tudatom, hogy 2010.02.23-án, kedden 8:48-kor 4000 grammal és 56 cm-rel megszületett Zsótérné Sándor Anita és Zsótér János második gyermeke ZSÓTÉR ÁKOS!
A babák és mamáik is jól vannak!
Sok boldogságot, örömöt, vidámságot kívánok mindkét családnak!
Örömmel tudatom, hogy 2010.02.20-án, szombaton 20:03-kor 2600 grammal és 51 cm-rel megszületett Budavári Beatrix és Budavári Tamás első gyermeke, BUDAVÁRI ESZTER SÁRA!
Örömmel tudatom, hogy 2010.02.23-án, kedden 8:48-kor 4000 grammal és 56 cm-rel megszületett Zsótérné Sándor Anita és Zsótér János második gyermeke ZSÓTÉR ÁKOS!
A babák és mamáik is jól vannak!
Sok boldogságot, örömöt, vidámságot kívánok mindkét családnak!
2010. február 17., szerda
barátok?
Talán a legszörnyűbb dolog az életben csalódni a "barátokban"!
Azt hiszem, sokszor összetévesztjük a barátot az ismerőssel.
Azt hisszük, ha régóta ismerünk valaki, akkor már a barátunknak mondhatjuk. Pedig szinte semmit nem tudunk róla. Azt sem, hogy mik az álmai, vágyai, félelmei; mit szeret, mit utál. S ezeket ő sem tudja rólunk. Együtt bulizni, inni, táncolni, főzni nem jelenti, hogy tetőtől talpig ismerjük a másikat. Ha baj van, persze rohanunk a segítségére, s ezt talán ő is megteszi értünk. De ha minden jó, akkor is kíváncsi ránk? Akkor is részese lehetünk az életének? Vagy ha nekünk kell segítség, vajon észreveszi, hogy milyen nagy szükségünk van rá, habár közvetlenül nem kértük erre?
S ha valamit tenni kell a "barátságért", vajon megteszi? Vagy leszáll a szekérről és egy másikra ül? Úgy tesz, mintha még mindig velünk tartana, pedig már egy másik úton jár. S ezt nem is közli velünk szemtől-szembe. Csak éppen egy "jóakaró" közli, úgy félvállról, hogy ez a helyzet. Persze ekkor már nem tiltakozik, csak helyben hagyja. S innen udjuk, hogy ő csak egy ismerős, snem egy igaz barát.
Egy barát, felhív a hét közepén, hogy mi van veled, mert nem beszéltetek már néhány napja. Képes elkésni a fodrásztól - akivel már 1 hónapja időpontot egyeztetett -, mert hallja a hangodon, hogy nagyon be vagy fordulva, így elmegy hozzád és kirángat a rossz hangulatból! Végigül veled egy 5 órás kórházi vizsgálatot, és tolókocsival tologat egyik vizsgálatról a másikra. Bemegy hozzád a műtéted napján többször is, hogy ne érezd magad egyedül. S ezeket te is megteszed érte, bármikor, báhol, bármeddig, minden ellenérzés nélkül, a legtermészetesebb módon! S ha nem találkoztatok már néhány hete, hiányzik a közelsége, az embersége!
Igen, ő egy igaz barát!
S ha már tudod, hogy mely ember a barátod, s ki csak az ismerősöd, könnyebb lesz az életed, vagy legalábbis felvértezed a kicsi lelked a sérülésekkel szemben!
Persze, ha valakit a barátodnak hittél, s mégis kiderül róla, hogy nem az, akkor se csüggedj! Tudd helyén kezelni a dolgokat! Tudd, hogy hányadán álltok; s mi az, amit tőle kaphatsz, s te mennyit adhatsz neki!
De a legfontosabb, ha van egy igaz barátod, máris szerencsésebb vagy, mint néhány ember ezen a Föld nevű golyóbison! Vigyázz rá! Becsüld meg! S légy büszke magadra, hogy te is valaki barátja lehetsz!
2010. február 2., kedd
NE GUBÓZZ BE!
Hát nem is szabad.
Mostanában kis lelkem hullámvasúton száguldozik. Hol fel, hol le!
Most éppen feljövőben vagyok. Végre! :)
Lassan már a családom sem bírta elviselni ezt a hisztis, nyűgös kislányt, aki lettem az utóbbi hetekben.
De végre ismét nővé kezdek válni! Komoly felnőtté, aki rátalált önmagára!
Ebben sokat segített drága Hugicám, aki "jókor volt jó helyen"! Sőt, kicsi ujjait is jól tudja használni sms írásra! :) Ímádom ezért, és mert élete legszebb, legfontosabb napjának szervezése közben is az én kicsi lelkemet ápolja, és helyretesz, ha kell.
Így végre az a mindig mosolygós, folyton dumálós csaj lettem, akit szeretnek.
Köszönöm, drága Nórim, hogy megtaláltál.:)
Szóval a lényeg, hogy nem szabad begubózni, magunkba zárkózni.
Meg kell mozdulni, ki kell mozdulni és csupa jó történik velünk!
Nyiss a nagyvilág felé, mosolyogj rá, az visszamosolyog rád és megtalál a boldogság!
Mostanában kis lelkem hullámvasúton száguldozik. Hol fel, hol le!
Most éppen feljövőben vagyok. Végre! :)
Lassan már a családom sem bírta elviselni ezt a hisztis, nyűgös kislányt, aki lettem az utóbbi hetekben.
De végre ismét nővé kezdek válni! Komoly felnőtté, aki rátalált önmagára!
Ebben sokat segített drága Hugicám, aki "jókor volt jó helyen"! Sőt, kicsi ujjait is jól tudja használni sms írásra! :) Ímádom ezért, és mert élete legszebb, legfontosabb napjának szervezése közben is az én kicsi lelkemet ápolja, és helyretesz, ha kell.
Így végre az a mindig mosolygós, folyton dumálós csaj lettem, akit szeretnek.
Köszönöm, drága Nórim, hogy megtaláltál.:)
Szóval a lényeg, hogy nem szabad begubózni, magunkba zárkózni.
Meg kell mozdulni, ki kell mozdulni és csupa jó történik velünk!
Nyiss a nagyvilág felé, mosolyogj rá, az visszamosolyog rád és megtalál a boldogság!
2010. január 23., szombat
Highlander:Who want's to live forever
Ismét írásra adtam a fejem.
Habár, nem én fogom kapni az irodalmi Nobel-díjat, de nem adom fel, hogy lejegyezzem gondolataimat. Remélem, magamon kívül, másnak is okozok egy kis örömet.
Sokat töprengtem azon, miért vonzódom annyira "Hegylakóhoz"! Egyre jobban érdekel a történet, és, hogy vajon igaz lehet-e. S ha igen, hogy tudja ezt egy "halandó" vagy "halhatatlan" feldolgozni? Halandóként is nehéz feldolgozni az elvesztést, a halált, egy szeretett ember hiányát. De tudjuk, hogy eljön a mi időnk is. Halhatatlanként ez még kilátástalanabb lehet. Így megértem Connor MacLeod-ot, hogy inkább elvonult a "Menedékbe" és az emlékeinek él. S aztán a végső ütközetben mégis lemond az örök létről, hogy segítse és ezzel életben tartsa Duncan MacLeod-ot. Míly dicsőséges önfeláldozás!
(Természetesen a lefejezés nem a legfelemelőbb élmény, de hát ez kell az "élethez".)
De ennél is jobban izgat nőként az örök szerelem kérdése.
Lehet-e valakit egy életen át szeretni? Lehet-e valaki annyira a részünk, hogy elvesztésével magunk is megsemmisülünk (részben vagy egészben)? Hogy szembe szállunk a világgal valakiért, aki ugyanezt megtenné értünk? Hogy feladjunk mindent és mindenkit egyvalakiért?
És persze ne feledkezzünk meg a zenéről, mely a filmeket és a sorozatot is áthatja!
Queen: Who want's to live forever! ( http://www.youtube.com/watch?v=5L8-FTvSVxs )
Az egyik örök klasszikus, melyben annyi fájdalom és öröm, annyi érzelem van! Persze Freddie Mercury csodálatos hangja is kell ehhez!
Remélem, mindannyian megtaláljuk a párunkat, akivel boldogok lehetünk!
Csók a családnak:Esztianyu
Habár, nem én fogom kapni az irodalmi Nobel-díjat, de nem adom fel, hogy lejegyezzem gondolataimat. Remélem, magamon kívül, másnak is okozok egy kis örömet.
Sokat töprengtem azon, miért vonzódom annyira "Hegylakóhoz"! Egyre jobban érdekel a történet, és, hogy vajon igaz lehet-e. S ha igen, hogy tudja ezt egy "halandó" vagy "halhatatlan" feldolgozni? Halandóként is nehéz feldolgozni az elvesztést, a halált, egy szeretett ember hiányát. De tudjuk, hogy eljön a mi időnk is. Halhatatlanként ez még kilátástalanabb lehet. Így megértem Connor MacLeod-ot, hogy inkább elvonult a "Menedékbe" és az emlékeinek él. S aztán a végső ütközetben mégis lemond az örök létről, hogy segítse és ezzel életben tartsa Duncan MacLeod-ot. Míly dicsőséges önfeláldozás!
(Természetesen a lefejezés nem a legfelemelőbb élmény, de hát ez kell az "élethez".)
De ennél is jobban izgat nőként az örök szerelem kérdése.
Lehet-e valakit egy életen át szeretni? Lehet-e valaki annyira a részünk, hogy elvesztésével magunk is megsemmisülünk (részben vagy egészben)? Hogy szembe szállunk a világgal valakiért, aki ugyanezt megtenné értünk? Hogy feladjunk mindent és mindenkit egyvalakiért?
És persze ne feledkezzünk meg a zenéről, mely a filmeket és a sorozatot is áthatja!
Queen: Who want's to live forever! ( http://www.youtube.com/watch?v=5L8-FTvSVxs )
Az egyik örök klasszikus, melyben annyi fájdalom és öröm, annyi érzelem van! Persze Freddie Mercury csodálatos hangja is kell ehhez!
Remélem, mindannyian megtaláljuk a párunkat, akivel boldogok lehetünk!
Csók a családnak:Esztianyu
2010. január 22., péntek
Alexander Big
Kedves Sanyi kollégám ma elhagyta kis csapatunkat, hogy egy másik cégnél szerencsét próbáljon.
Ma volt a búcsúkocsmázás, mely 8 órán keresztül tartott és egész jól sikerült. :)
Annyira édesek a férfi kollégáim, élükön Sanyika, Tribcsi, Benkó és persze "kisfiam", hogy így befogadtak maguk közé.
Én vagyok az egyetlen csaj, aki ment/megy/menni fog (Sanyikával és Tribcsivel) vért adni, kocsmázni velük. Akivel főztek, pletykáltak, mindent megosztottak.
Nagyon sokat jelent ez nekem, és ezt ők nem is sejtik! Édesek, aranyosak és kedvesek!
(Tribcsi is felköltözött néhány emelettel feljebb, s így is nehéz a napi/heti kapcsolatot tartani, nemhogy egy várossal távolabbról!)
De megígérték, hogy nem maradnak el a közös véradások, utána a szokásos piacozás, főzés és borozgatás.
Remélem, így lesz!
Aztán, majd az is bekövetkezik, hogy egymáshoz járunk babalátogatóba! No, de ne szaladjunk ennyire előre! :)
Egyenlőre megpróbálkozom azzal a hiánnyal megbirkózni, hogy nincs többé olyan az üziben, akire ennyire felnézhetnék! ( Hiszen Sanyi csaknem fél méterrel magasabb nálam! :) )
De várnak ránk még új kalandok, új emberek, új élmények! :)
Szeretlek titeket fiúk!
Sok sikert, Sanyika! És egy nagy kalappal!
Megj. by Alexander Big: Eszter már-már tiszteletbeli fiú!
Köszi Sanci!
Ma volt a búcsúkocsmázás, mely 8 órán keresztül tartott és egész jól sikerült. :)
Annyira édesek a férfi kollégáim, élükön Sanyika, Tribcsi, Benkó és persze "kisfiam", hogy így befogadtak maguk közé.
Én vagyok az egyetlen csaj, aki ment/megy/menni fog (Sanyikával és Tribcsivel) vért adni, kocsmázni velük. Akivel főztek, pletykáltak, mindent megosztottak.
Nagyon sokat jelent ez nekem, és ezt ők nem is sejtik! Édesek, aranyosak és kedvesek!
(Tribcsi is felköltözött néhány emelettel feljebb, s így is nehéz a napi/heti kapcsolatot tartani, nemhogy egy várossal távolabbról!)
De megígérték, hogy nem maradnak el a közös véradások, utána a szokásos piacozás, főzés és borozgatás.
Remélem, így lesz!
Aztán, majd az is bekövetkezik, hogy egymáshoz járunk babalátogatóba! No, de ne szaladjunk ennyire előre! :)
Egyenlőre megpróbálkozom azzal a hiánnyal megbirkózni, hogy nincs többé olyan az üziben, akire ennyire felnézhetnék! ( Hiszen Sanyi csaknem fél méterrel magasabb nálam! :) )
De várnak ránk még új kalandok, új emberek, új élmények! :)
Szeretlek titeket fiúk!
Sok sikert, Sanyika! És egy nagy kalappal!
Megj. by Alexander Big: Eszter már-már tiszteletbeli fiú!
Köszi Sanci!
2010. január 21., csütörtök
Az első!
Kedves Nóri barátnőm után szabadon, úgy gondoltam, én is megpróbálkozom néhány gondolatom leírásával.
Legelső alkalom, mikor írásra adtam a fejem, szintén Nórihoz kapcsolódik. Drága barátnőm lánybúcsújára készített könyv egyik szösszenetének indult, de elég jó kis írás lett belőle! ( Legalábbis szerintem! :) Ő még nem jelzett vissza. :( )
Szóval kedves Nóri, köszönet mindenért és főleg azért a sok szeretetért, örömért, boldogságért, amit a soraidon keresztül eljut minden olvasódhoz.
Na, de elég az "ömlengésből"! Most jövök én! :)
Sok-sok minden kavarog a fejembe, de valahol mégiscsak el kell kezdeni! :)
Talán egyszer lesz elég erőm, bátorságom mindent leírni, kiírni magamból.
Egyenlőre annyit, hogy már egy éve én is a szinglik táborát erősítem. Felnőtt nővé azt hiszem, az elmúlt egy évben sikerült válnom (ill. még mindig ezen az úton járok, de már látom a célt! :)).
Ennyi lenne az első!
A következő mindenképpen hosszabb lesz! :) És ezt veheti bárki fenyegetésnek!
Zárom soraimat!
Puszi, ölelés és egy hatalmas mosoly mindenkinek! :)
Legelső alkalom, mikor írásra adtam a fejem, szintén Nórihoz kapcsolódik. Drága barátnőm lánybúcsújára készített könyv egyik szösszenetének indult, de elég jó kis írás lett belőle! ( Legalábbis szerintem! :) Ő még nem jelzett vissza. :( )
Szóval kedves Nóri, köszönet mindenért és főleg azért a sok szeretetért, örömért, boldogságért, amit a soraidon keresztül eljut minden olvasódhoz.
Na, de elég az "ömlengésből"! Most jövök én! :)
Sok-sok minden kavarog a fejembe, de valahol mégiscsak el kell kezdeni! :)
Talán egyszer lesz elég erőm, bátorságom mindent leírni, kiírni magamból.
Egyenlőre annyit, hogy már egy éve én is a szinglik táborát erősítem. Felnőtt nővé azt hiszem, az elmúlt egy évben sikerült válnom (ill. még mindig ezen az úton járok, de már látom a célt! :)).
Ennyi lenne az első!
A következő mindenképpen hosszabb lesz! :) És ezt veheti bárki fenyegetésnek!
Zárom soraimat!
Puszi, ölelés és egy hatalmas mosoly mindenkinek! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)