Boldog?

Azt hiszem, nem vagyok boldog.
Nem, nem hiszem. TUDOM.
Legalábbis nem maradéktalanul.

S hogy mikor voltam az? Voltam egyáltalán? 
Talán csak pillanatokra. Esetleg percekre, órákra, ...

Nem érzem azt, amit lehetne.
Végülis azt csinálom, amit szeretnék. Nem szól bele senki. Én döntök az életem felől. Mégis hiányzik valami ....
vagy valaki.
Rossz, ha az örömödet, a bánatodat nem tudod megosztani senkivel.
Hazajövök és az üres szobák várnak.
Ez nagyon jó olykor, de az állandóságába lassan már tönkremegyek....
Szerencsére vannak körülöttem barátok, ismerősök, de nagyon hiányzik a társ.

Azonban, míg nem fogadom el így az életemet, magamat, és nem vagyok boldog, kiegyensúlyozott, hogy tudnék boldoggá tenni valaki mást, hogy adhatnám meg neki a biztos hátteret, amire vágyik?

Ez a 22-es csapdája!
S hogy ki lehet-e belőle keveredni?
Talán igen.
Muszáj!

Nem lehet ennyire elhagyni magunkat. Nem szabad!

Nem arra teremtettünk, hogy egyedül éljük le az életünket. Társas lények vagyunk.
De nem könnyű. Sőt! Bármennyi pozitív visszajelzést is kapok, nem tudok hinni benne.

S hogy mi lehet a megoldás? Talán ez: "Meg kell tanulnunk vágyakozni azután, ami a miénk." (Pilinszky János)

boldogság

"A legtöbb ember ugyanazt az egyszerű dolgot akarja az élettől: a boldogságot. De talán éppen ez a vágyakozás, a boldogságra törekvés az, ami miatt sosem leszünk boldogok. Minél inkább törekszünk a boldogság állapotára, annál jobban összezavarodunk. Annyira, hogy már magunkra sem ismerünk. Ehelyett csak mosolygunk. Megfeszülünk, hogy olyan boldogok  legyünk, mint szeretnénk. Míg végül arcul nem csap, hogy a boldogság mindvégig előttünk volt. Nem az álmainkban, a vágyainkban, hanem az ismert, kényelmes, megszokott helyeken."

újra itt

Hihetetlen, hogy több mint egy éve nem írtam.
S hogy történt-e ennyi idő alatt valami velem?


Mondhatnám, hogy sok mindent, s azt is, hogy semmi.




Az örömhírek:
2010.05.05-én öcsi eljegyezte Zsanit! :)
2010.05.15. Hugicám (szül.:Nagy Beatrix) feleségül ment Szabihoz (Vári Szabolcs)! :) A lánybúcsú hihetetlen jól sikerült, az esküvő fantasztikus volt (bár az év legnagyobb vihara tombolt kint, mi mégis hajnal 6-ig ünnepeltük az ifjú párt).
2011.01.19-én megszületett Krizi, alias Nagy Júlia Eszter! :) Igen, ő is Eszter! Elég sokat fizettem BuTának és Sanyikának, ezért a névért! :) A tejfaksztó frenetikusan sikerült. A másnapi munkát nem kívánom senkinek, de a lényeg, hogy megindult a tej és azóta sem apadt el.


S hogy a magánéletem hogy alakult?
Azért nem volt teljesen eseménytelen, s azt sem mondhatom, hogy csupa rossz történt. Inkább azt mondom, még mindig tanulok. Tanulok magamról és feszegetem a határaimat.

MI KELL A NŐNEK?

Hogy "Mi kell a nőnek"?
Inkább KI kell a nőnek?
Egy FÉRFI!
Igen, csupa nagybetűvel.
Sokan feszegették már ezt a témát, fantasztikus filmek is készültek már róla.
Rengeteg könny és zsepi után, még mindig ugyanaz a válasz. 

A


F
É
R
F
I

Egy szerető, gondoskodó, erős, megbízható FÉRFI!
Aki a társunk, szerelmünk, szeretőnk, barátunk! A másik felünk!

De vajon mindenkinek megvan a másik fele? Vajon talákozunk vele valaha? És akkor tudni fogjuk, hogy ő az? Vagy már számtalanszor összefutottunk és mégsem éreztük? És mi van, ha nincs? Ha ez nekünk nem adatik meg? Ha egyedül kell leélnünk az életünk? Azt, hogy lehet feldolgoznunk? És meddig lehet reménykedni még?
Bár tudom, hogy "a remény hal meg utoljára", de nehéz mindig pozitívan látni a jövőt. Főként, ha sehonnan sincs visszajelzés. Vagy mégis; csak mégsem attól, akit szeretnénk.
És az a bizonyos ördögi kör! Ha azt érzed, szerethető vagy, szeretni is fognak! De amíg nem szeretnek, nehéz azt érezni, hogy szerethető lennél!

Sok sikert minden szinglinek és egyedülállónak a pártaláláshoz! Mert keresni mindenki tud, de találni csak a szerencsések!

BABA bumm!

Kedves mindenki!


Örömmel tudatom, hogy 2010.02.20-án, szombaton 20:03-kor 2600 grammal és 51 cm-rel megszületett Budavári Beatrix és Budavári Tamás első gyermeke, BUDAVÁRI ESZTER SÁRA!

 Örömmel tudatom, hogy 2010.02.23-án, kedden 8:48-kor 4000 grammal és 56 cm-rel megszületett Zsótérné Sándor Anita és Zsótér János második gyermeke ZSÓTÉR ÁKOS!


A babák és mamáik is jól vannak!
Sok boldogságot, örömöt, vidámságot kívánok mindkét családnak!

barátok?

Talán a legszörnyűbb dolog az életben csalódni a "barátokban"!

Azt hiszem, sokszor összetévesztjük a barátot az ismerőssel.

Azt hisszük, ha régóta ismerünk valaki, akkor már a barátunknak mondhatjuk. Pedig szinte semmit nem tudunk róla. Azt sem, hogy mik az álmai, vágyai, félelmei; mit szeret, mit utál. S ezeket ő sem tudja rólunk. Együtt bulizni, inni, táncolni, főzni nem jelenti, hogy tetőtől talpig ismerjük a másikat. Ha baj van, persze rohanunk a segítségére, s ezt talán ő is megteszi értünk. De ha minden jó, akkor is kíváncsi ránk? Akkor is részese lehetünk az életének? Vagy ha nekünk kell segítség, vajon észreveszi, hogy milyen nagy szükségünk van rá, habár közvetlenül nem kértük erre?

S ha valamit tenni kell a "barátságért", vajon megteszi? Vagy leszáll a szekérről és egy másikra ül? Úgy tesz, mintha még mindig velünk tartana, pedig már egy másik úton jár. S ezt nem is közli velünk szemtől-szembe. Csak éppen egy "jóakaró" közli, úgy félvállról, hogy ez a helyzet. Persze ekkor már nem tiltakozik, csak helyben hagyja. S innen udjuk, hogy ő csak egy ismerős, snem egy igaz barát.

Egy barát, felhív a hét közepén, hogy mi van veled, mert nem beszéltetek már néhány napja. Képes elkésni a fodrásztól - akivel már 1 hónapja időpontot egyeztetett -, mert hallja a hangodon, hogy nagyon be vagy fordulva, így elmegy hozzád és kirángat a rossz hangulatból! Végigül veled egy 5 órás kórházi vizsgálatot, és tolókocsival tologat egyik vizsgálatról a másikra. Bemegy hozzád  a műtéted napján többször is, hogy ne érezd magad egyedül. S ezeket te is megteszed érte, bármikor, báhol, bármeddig, minden ellenérzés nélkül, a legtermészetesebb módon! S ha nem találkoztatok már néhány hete, hiányzik a közelsége, az embersége!

Igen, ő egy igaz barát!

S ha már tudod, hogy mely ember a barátod, s ki csak az ismerősöd, könnyebb lesz az életed, vagy legalábbis felvértezed a kicsi lelked a sérülésekkel szemben!

Persze, ha valakit a barátodnak hittél, s mégis kiderül róla, hogy nem az, akkor se csüggedj! Tudd helyén kezelni a dolgokat! Tudd, hogy hányadán álltok; s mi az, amit tőle kaphatsz, s te mennyit adhatsz neki!

De a legfontosabb, ha van egy igaz barátod, máris szerencsésebb vagy, mint néhány ember ezen a Föld nevű golyóbison! Vigyázz rá! Becsüld meg! S légy büszke magadra, hogy te is valaki barátja lehetsz!

NE GUBÓZZ BE!

Hát nem is szabad.
Mostanában kis lelkem hullámvasúton száguldozik. Hol fel, hol le!
Most éppen feljövőben vagyok. Végre! :)
Lassan már a családom sem bírta elviselni ezt a hisztis, nyűgös kislányt, aki lettem az utóbbi hetekben.
De végre ismét nővé kezdek válni! Komoly felnőtté, aki rátalált önmagára!
Ebben sokat segített drága Hugicám, aki "jókor volt jó helyen"! Sőt, kicsi ujjait is jól tudja használni sms írásra! :) Ímádom ezért, és mert élete legszebb, legfontosabb napjának szervezése közben is az én kicsi lelkemet ápolja, és helyretesz, ha kell.
Így végre az a mindig mosolygós, folyton dumálós csaj lettem, akit szeretnek.

Köszönöm, drága Nórim, hogy megtaláltál.:)

Szóval a lényeg, hogy nem szabad begubózni, magunkba zárkózni.
Meg kell mozdulni, ki kell mozdulni és csupa jó történik velünk!
Nyiss a nagyvilág felé, mosolyogj rá, az visszamosolyog rád és megtalál a boldogság!